Dr. Ágoston Sándor: A hazáért és a szabadságért – előre! gyomaiak és endrődiek a dicsőséges 1848-49-es szabadságharcban Gyomaendrőd,2005.. 201-210.o.
Fegyvertársként a Bácskai -hadtestben a Délvidéken
1848. december végén, ’49 január elején kritikus helyzet alakult ki a felső- magyarországi hadszíntereken. Windisch-Grätz seregei bevonultak Budára, Pestre, ugyanakkor a Felvidéken, az ország északi határszélei mentén is jelentős osztrák erők jelentek meg. Félő volt, hogy ezen osztrák katonai erők a Tisza vonalában egyesülve, Debrecen irányában szándékoznak majd előretörni. A vesztett móri ütközet után 1848. december 31-én a Hadügyminisztérium haditervet dolgozott ki, az ország belsejébe betörő osztrák csapatok visszaszorítására. A kialakult „vészhelyzetben” az 1849. január 2-án Pesten összeülő haditanács elfogadott tervében – több más fontos intézkedés mellett szerepelt1 : „A fővárost harc nélkül fel kell adni. Meg kell kezdeni a magyar hadseregnek a Felső- és a Közép-Tiszánál történő összpontosítását. Ennek értelmében ki kell üríteni a Bácskát és a Bánságot, s csupán egy gyenge hadtestnyi erőt kell hagyni Szeged és Szabadka térségében. A Bánság feladása után a Maros vonalát kell tartani, ez az aradi ostromsereg feladata lesz. Az összpontosítandó hadsereg hátát biztosítandó, meg kell tisztítani Erdélyt.”1Az 1849. január 16-i hadparancsnak alapján a gr. Vécsey Károly tábornok vezette bácskai hadtest másnap, január 17-én megkezdte az elvonulást Szeged irányába. Vécsey felvonulóban Szegeden 2 zászlóalj honvéderőt, 1 lovasszázadot és 2 tüzérüteget adott át Hadik Ágoston ezredes, a 4. sz. hadmegyei főparancsnok részére.